Csalódtam :(

Betegek voltak a gyerekek, így 2 hete minden nap együtt voltunk. A fáradtságra való tekintettel, pár meglepetéssel jutalmaztam magamnak legutóbbi bevásárlásom során. A nagy melegre miatt úgy döntöttem, hogy kipróbálok egy "gyári" szorbetet, a választásom a Mövenpick Citrom-Lime termékére esett....
A szorbet állaga fantasztikus, még megfagyott (-18 fokos) állapotában is lágy és könnyű, nekem ilyet még itthon sosem sikerült elérni. Kikanalaztam, fantasztikus illat..... és az íze óriási csalódás.

A Mövenpick vanília fagylaltja sokáig etalon volt, aztán rájöttem, hogy a jó vaníliafagylalthoz csak tejszín és igazi vanília kell. Arra számítottam, hogy ez a szorbet maga lesz a mennyország, a szorbetek szorbetje. Szappan ízű és keserű. Olyan, mintha túl sok héj került volna bele. A keserűt én nem szeretem, sosem volt tonik és grapefruit rajongó.

Mindezek után azért megvolt a mindennapi gasztróélményem a jól bevált Häagen-Dazs Dulce de leche személyében... tökéletes, mint mindig.

Azt gondolom, hogy vanília fagylaltot már tudok csinálni, de a karamellel nem jutok egyről a kettőre. De azért nem adom fel, lelkesen próbálkozom!

Majd ha nékem...

nagy konyhám lesz
Egész nyáron csak befőzök.

(dallamot tessék hozzágondolni ;) )

Igen, vágyom arra, hogy végre kész legyen a házunk és benne a családi konyha. Várhatóan jövő tavasszal költözünk, addig is gyűjtök minden információt azzal kapcsolatban, hogy hogy fogom tudni telerakni a spejzt (pejzst, ahogy Máté mondja) mindenféle földi jóval, saját gyártmányú tartósítószer és adalékanyag-mentes finomságokkal.

Csodálattal olvasom Dulmina minden írását ezen nyári elfoglaltsággal kapcsolatban, jegyzetelek, megfigyelek, és remélem, nagyon-nagyon bízom benne, hogy jövőre már élőben is gyakorolhatom :)

Addig is mutatok egy alaprajzot:

konyha + étkező, és mellette a 2.24 nm-es helység a pejzs :)

Ha lesz egy kis időm majd látványtervet is mentek el, és azokat is megmutatom. A színeivel még bajban vagyok, nem találtam meg az igazit, de a stílus adott :)

Anya!!! Ez nagyon finom!!

"Anya!! Ez nagyon finom, ilyet én még sosem ettem. Holnap is ehetek ilyet???"

Fenti idézet Máté fiamtól származik. Az ember lánya próbálkozik, hogy valami maradandót alkosson, hogy olyat főzzön, ami ízlik a családnak... és hihetetlen mód örül, ha célt ér.

....

....

Csakhogy, itt nem ez volt a cél :)

Torokgyulladásra való tekintettel krumplipürét készítettem, hogy jól csússzon, és hozzá darált húsból pörköltet. Igen, ez az étel volt az, amit Máté ennyi értékelt... nesze neked francia szakácskultúra ;)

sosem tudhatjuk, kiben mivel hagyunk mély nyomokat :)

Hagymás paradicsomos focaccia

Nagyon szeretem a jó pékárut, nincs az a fajta, ami ne melengetné a lelkem. Ezt a receptet Dolce Vitánál olvastam, és már akkor megtetszett.

Az "klasszikus" focacciát én nem szeretem, ugyanis - irulok, pirulok és vetem magamra a köveket - nem szeretem az olivabogyót. A jó olivaolajat simán kenyérrel is képes vagyok mérhető mennyiségben enni, de az oliabogyó valahogy nem áll közel hozzám, pedig tényleg mindenfélét próbáltam, a nagyon drágákat is, de nem.
Ebben a receptben viszont nincs :)

Hozzávalók: (egy db 22cmes formának való)

250 gr liszt
175 ml víz
2 tk méz
fél csomag (1tk) szárított élesztő
1 ek olivaolaj
1 tk só
***
2 db paradicsom (jó ha van lucullus)
2 fej kisebb vöröshagyma
50 ml fehérbor

A tészta alapanyagait összekevertem és a dagasztógép gondjaira bíztam. Most ez 3+1+1 órát kelt (az utolsó 1 órát már összeállítva, feldíszítve)

A paradicsomot 6-ba vágtam (ez persze, méretfüggő), lesóztam és ca.fél órára csöpögni hagytam egy szűrőben. (A szűrőszettemről majd egyszer posztolok, mert nagy kedvenc.) Kevés olivaolajat felhevítettem és a 6ba vágott hagymagerezdeket először az egyik, majd a másik olalon megpirítottam, ráöntöttem a bort és 5 percig pároltam, majd hagytam fedő nélkül kihűlni. (Így a maradék folyadék és alkohol is elpárolgott, szinte száraz hagymát kaptam.)


A sütőt 250 fokra előmelegítettem, egy kenőecsettel a tésztát és a feltétet olívaolajjal átkentem, és ca. 15 perc alatt készre sütöttem.

Padlizsán és én

Nagy szerelem.

Ez nem újdonság, sokan vagyunk így ezzel. Sokféle receptem van padlizsánkrémre, de legjobban a legegyszerűbbet szeretem.

Hozzávalók:
3 db padlizsán (ca. 1200 gr pucolatlanul)

A padlizsánokat alufóliára teszem, tetejére is kerül a fóliából és 250 fokon ca. 90 perc alatt krémesre sütöm a sütőben. Ha kész, egy szűrőbe kikaparom a belsejét, és fél órára állni hagyom.

A lecsöpögött padlizsánhoz keverek 1 ek mustárt, sót, borsot ízlés szerint, és KÉSZ! :) Nem turmixolom, csak villával, vagy kanállal összetöröm, amolyan Jamie Oliver féle rusztikus stílusú ételt kapunk

Eszement mennyiségeket vagyok képes ebből megenni. A héten egyedül voltam, és 2 padlizsán 3 kifli társaságában egy este alatt valahogy eltűnt az éterben.... (ufók jártak felénk minden bizonnyal :) )

Hiánypótlás

Sajnálom az eltűnést, már nem is mondok semmit.

Csigaházam ajtaján Horasz dörömbölt, amitől komolyan meghatódtam. Nagyon-nagyon jól esett az, hogy gondolt rám, és az, hogy ilyen kedveseket írt.

Köszönöm:
- anyukámnak, hogy megmutatta mik a főzés alapjai
- páromnak, hogy a beszűkült étellátásmódja ellenére is néha megkóstol olyat, amiről ha tudná mi, meg sem enné :)
- gyerekeimnek, hogy lehetővé teszik, hogy 20 percet főzőcskézzek :) ill. nagyon lelkesen, kavarnak, aprítanak, pakolnak és veszekednek a konyhámban (most már mind a 3an)
- a blogspotnak, hogy lehetővé tette bloggeri ténykedéseim

WORLD PEACE!!!!
hüpp-hüpp-hüpp

Az én díjazottjaim:
férfitól kaptam, és két kreatív pasi kapja :)
- Cookingstar, mert gyönyörű képekkel mellékelve, izgalmas ételeket prezentál
- Starfokker, mert kreatív, gyors receptekkel örvendeztet meg mindig.

Fiúk!!! Bújjatok Ti is elő a csigaházaitokból!!!