Tegnap este gondolkodós időszakom éltem. Eszembe jutott egy nem is olyan régen látott Gordon Ramsay műsor. Abban kedvenc f**k szakácsunk csukott szemmel különböző ételeket kóstoltatott "szakácsokkal", az ételek a következőek voltak: lazac, eper, paradicsom+mozarella... a "szakácsok" bizony elég sokat hibáztak.Elkezdtem én is magamban töprengeni, hogy ezeket az akadályokat vajon vettem-e volna. Valószínűleg igen. De felismerem csukott szemmel a gránátalmát? Tegnap vettem két szép példányt, így az egyiket kimagoztam és leültem egy pici tál gránátalmával és kóstolgatni kezdtem.
Az roppanása és pici magjai alapján valószínűleg be tudnám azonosítani, de az íze az valami megfoghatatlan számomra. Fanyar és mégis édes, egy idő után pedig szó szerint eltelít. Az egyik ilyen csukottszemes pillanatban aztán bevillant még 1 íz, még pedig a körtéé. Nem erősen, hanem szinte csak tudat alatti szinten. Úgy, hogy egy jó bornál a
másod és harmadízek előjönnek, nem az, amikor rájövünk, hogy ennek a bornak egyértelműen feketeribizlire vagy szilvára emlékeztető íze van, hanem az, amikor a széna illata felsejlik a többi mögött.Ezen ötlettől vezérelve fogtam egy körtét és mellészeltem... Hihetetlen jó párodítás, csak ajánlani tudom mindenkinek.
így a mai recept: 1 gránátalma + 1 körte + kb. fél óra csak magunkra, hogy élvezzük az ízeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése