2008. március 24., hétfő

Vallomás a húsvétról

Jobbnál jobb, finomabbnál finomabb receptek lepték el a gasztroblogokat. Ehhez én már hozzátenni sem tudok, így gondoltam jön egy személyesebb hangvételű írás arról, hogy mi is a bajom a húsvéttal.

Ha gasztotéren közelítjük meg a problémát, akkor két fő problémám van: 1. a főtt zsír problematikája 2. a kékre főzött tojás.
1. Szánom bánom és már vetem is magamra a köveket, de én nem szeretem a főtt zsírt a sonkán. Önmagában nyersen a sonkán nagyon, szalonnaként is megeszem, a kövesztett is kedvenc, de a húsvéti sonkán egyszerűen nem. Családi körben ezt mindenki tudja, ott már gond nélkül preparálom a sonkát - Apu legnagyobb örömére, ő mindig megeszi a leesett részeket -, de vendégségben ezt már illemből sem teszem meg, így aztán a sonkafogyasztás ott korlátozódik. A főtt zsír után a kötözött sonka a halálom, annak se íze se bűze... csak és kizárólag parasztsonkát főzünk.
2. 28 év alatt nem jöttem rá, hogy mi a fenéért kell húsvétkor a tojást kékre főzni. Értem én, hogy jobb helyeken a sonkalében fő, meg azt is felfogtam, hogy úgy biztosan tartós marad - és ha festjük, akkor OK, én is adok neki vagy 10 percet -, de úgy vélem, hogy azt a tojást ami az asztalra kerül meg lehetne normálisan is főzni.
Az én kedvencem, amikor a tojássárgája már éppen nem folyik, ez a 4-5 perces tojás (persze ki honnan számolja a perceket és mikor teszi be a tojást :) mert erre is aztán van vagy 100 féle elmélet, de úgy vélem mindenki sejti melyik az én kedvencem). Míg normál főtt tojából képes vagyok akár 2-3 db-ot is megenni, ebből a kékre főzöttből ha fél lecsúszik, sokat mondok.

Festett tojásokról jut eszembe :) Húsvét után ugye klasszikus a rakott krumpli. A piros, zöld, naracssárga tojásfehérjés kékre főzött tojássárgájás rakottklumpinál kevés szűrreálisabb gasztroélmény ért életem során.

A gasztroélményeken túl a húsvétot mint vallásos ünnepet nem éljük meg. Egyszerűen nem hiszünk (a gyerekeink sincsenek megkeresztelve, álvallásos rokonok legnagyobb megrökönyödésére).
Erről is az a véleményem (ugyanúgy, mint a templomi esküvőről is), aki megéli saját magában a vallását az egészen biztosan máshogy viszonyul ehhez az ünnephez, nekem csak egy ünnep - kvázi munkaszüneti nap -, amihez bizonyos népi szokások társulnak.
(Templomi esküvői témakörben számomra a "legszebb", amikor ismerős elcitálta a nemvallásos, nemhívő, meg sem keresztelkedett férjjelöltet, aki 2 hét alatt gyorstalpalót kapott (keresztelés, elsőáldozás, bérmálás), majd isten színe előtt is kimondták az igent... persze templomot se előtt se utána nem láttak... ennek 6 éve. Teszem fel a kérdést: akkor meg minek??? padsorokat polgári esküvőn is lehet szervezni, apa ott is felvezetheti és átadhatja a lányt, de minek ehhez még egy pap is? - én mindig azt szoktam mondani, hogy nekem egyházi esküvőm volt pap és templom nélkül és ez 100%ban igaz is :) )

Húsvét kapcsán pedig az alábbi képzavarral nem tudok mit kezdeni: "Az ajándékot a nyúl tojja". Hogy mit csinál az a szegény nyúl????
Próbáltam a gyerekeim körében ezt a zavart kikerülni, nálunk a nyúl hozza az ajándékot, persze nagyszülők 1 perc alatt keresztbeverték összes otthon alkotott elméletem, mikor kihívták a két nagyobbat a kertbe, hogy megkeressék mit tojt a nyúl. No comment
(karácsonykor is így jártam jézuskával meg az ajándékokkal... de azért még lelkesen küzdök :) )

Tehát ennyi, most a befejezésnek és összegzésnek kellene következnie, de mimt fűzzek még ehhez hozzá? :)

Kellemes húsvétot mindenkinek!

*****

update 1: megjött az első locsolóm.... na a parfümdömpinget úúúúúútálom a legjobban :( locsoljanak vízzel!!! plííííz!!!! akár vödörrel is, csak ne ezekkel a rémségekkel!

3 megjegyzés:

t3v írta...

:) Most, hogy a családunkban felnőttek a gyerekek, nálunk nincs ajándékozás, sőt, mivel mindenki elmegy a saját távoli rokonait meglátogatni vagy "nyaralni", összeröffenés sem nagyon van.

Én füstölt fehérpecsenyét veszek a piacon, azon egy szál zsír sincs. Az ajtót pedig a férjem nyitja, és letagad :) Szerintem a vödrös locsolkodás semmilyen formában nem menthető át városi környezetbe, főleg, hogy most már nekik áll feljebb, ha nem pénzt kapnak.

Mirelle írta...

Orsi!

Teljesen megértelek. Nálunk is csak a parasztsonka jöhet számításba, mert azon látni, érezni, hogy miből van.
Ami a nyulat illeti: nálunk is hozza az apróságokat és nem kell szegénynek egyéb módokon megküzdenie az ajándékok világrahozatalával. A hit meg megint egy más dolog.

PartizánOrsi írta...

Én szeretem a kövéret is a húsvéti fött sonkán, de könnyen meg tudom érteni, aki nem :-)

Templomi esküvöröl nagyon egyezik a véleményünk, nekünk sem volt, ugyanilyen meggondolásból. Szerény véleményem szerint a látszat templomi esküvök CSAK azért születnek meg, mert a fehér ruha jól mutat az oltár elött... Nálunk volt apai felvezetés a házasságkötö teremben, családi barát anyakönyvvezetö tartotta a szertartást és nagyon szép volt a közönség szerint, én alig emlékszem valamire, azt se tudom, milyen zene szólt :-)