2009. október 20. 12:00 és 12:04

Október 7. van ma.... és elkezdem írni ezt, mert most érzem, hogy tudnék mit írni.

5 éve éjjel elég rosszul aludtam, akkor már 1.5 hete voltam a kórház vendége, mert 2 kisfiú úgy gondolta, hogy inkább kint, mint bent, de a fölnőttek ezt nem így gondolták... (érdekes, hogy Lili születése előtti éjjelen sem aludtam szinte semmit, forgolódtam egész éjjel a nappali kanapéján...). Aztán a 1.5 hetet lezárandó Máté úgy gondolta, hogy márpedig ő kint és nem bent, ezt f10kor hozta a tudtomra :) Karcsit még épp elértem - aki minden reggel és este kitartóan jött, hogy meglátogasson -, hogy ma reggel nem amolyan szokványos látogatás lesz, mert bizony ma szülünk :)

Hihetetlen, hogy 5 évvel ezelőtt - sokak szerint nagyon fiatal fejjel - mennyire nem tudtuk, hogy mire vállalkozunk. Bár azt gondolom ezt egyik gyerektelen fölnőtt sem tudja, mert erre felkészülni nem lehet, ez jön, és menet közben alakul.

Az első idő nehézségeit az agyam valahogy nagyon mélyre tette, semmi rossz emlékem nincs. Megdöbbentőnek tűnő adatokra emlékszem, de az ezekkel kapcsolatos rossz érzésekre vagy a fáradtságra már nem. (Például arra sem, hogy milyen volt éjjel 1.5 órás váltással kelni a két fiúhoz, vagy hogy milyen volt Mátéval éjjel fél 11től fél 3ig sétálni a Bimbó úti lakás folyosóján).

Eltelt az első 5 év, és ha a szakirodalmat komolyan vesszük, akkor eltelt az az időszak, amivel a gyerekeink személyiségét és nevelését megalapoztunk. Bízom benne, hogy jó munkát végeztünk, és abban, hogy kiegyensúlyozott felnőttekké válnak majd.